Gondolkodási csapdáink, és amiket ellenük tehetünk

Múlt héten a reális optimizmusról írtunk és arról, hogy bizony vannak olyan gondolkodási csapdáink, amik akaratlanul is képesek ettől elterelni bennünket, akadályozva ezzel a mentális és lelki rugalmasságunkat. Ezen csapdák tudatos megismerése és az erre kialakított saját stratégiák nagy segítségünkre lehetnek.

5 jellemző gondolkodási csapdánk

„Biztosan azért késik rendszeresen a megbeszélésekről, mert már nem motivált és fel akar mondani.”

• Gondolatolvasás: amikor azt feltételezzük, hogy tudjuk, mit gondol a másik, és ez általában negatív előjelű ránk nézve. Amikor úgy hisszük, pontosan tudjuk, mi játszódik le a másik fejében és mik a szándékai, könnyen blokkoljuk a kettőnk közötti kommunikációt, ezáltal a tisztázás lehetőségét.

„Folyton kudarcot vallok. Nem vagyok elég jó vezetőnek.”

• Én: amikor minden probléma okát csakis saját magunkban találjuk meg. Ez a gondolkodási séma bűntudatot, szomorúságot, akár szégyenérzetet vált ki, és ez depresszióhoz is vezethet.

„Hihetetlen, hogy az embereim mennyire alkalmatlanok! Képtelenek megcsinálni egy egyszerű feladatot, pedig én minden megteszek értük.”

• Ők: amikor úgy hisszük, hogy a problémát kizárólag mások, vagy a körülmények okozzák és ezekért őket hibáztatjuk. Ez a gondolkodási mintázat jellemzően agressziót vált ki, emiatt gyakran érzünk dühöt. Ez pedig megnyilvánulhat a másokkal való viselkedésben, agresszív kommunikációban is.

„Túl kevés az idő, lehetetlen befejezni ezt a riportot határidőre. A főnököm ki fog rúgni, és ebben a helyzetben munkát sem találok majd! Nem fogok tudni a családomról gondoskodni, mi lesz így velünk???”

• Katasztrofizálás: amikor kritikus mennyiségű energiát és időt fordítunk arra, hogy rágódjunk a negatív kimeneteleken, és a legborzasztóbb lehetséges forgatókönyveket képzeljük el, miközben alábecsüljük a saját megküzdési képességünket és erőforrásainkat. Ha gyakran növesztjük a problémát óriásivá és így kezelhetetlenné, az szorongáshoz, fizikai stressz reakciókhoz vezet. Emellett pedig halogatni fogjuk a fontos teendőinket.

„A főnökömmel tűz és víz vagyunk. Az emberek képtelenek megváltozni. Nincs értelme tennem semmit. Inkább feladom és felmondok.”

• Tehetetlenség: amikor úgy véljük, hogy az adott negatív esemény az egész életünkre hatással lesz. Ilyen esetekben könnyen elveszítjük a reményt és a cselekvéshez szükséges motivációnkat, és hajlamosak vagyunk feladni és passzivitásba menekülni, hiszen úgy is mindegy.

Az optimista gondolkodás megtanulása felé tett egyik első lépés a tudatosság: annak beazonosítása, hogy mely gondolkodási csapdákba vagyunk hajlamosak beelesni és milyen helyzetekben, az életünk mely területein fordulnak ezek elő.

A második lépés pedig, hogy testhezálló eszközöket találjunk arra, hogy kimásszunk a magunknak ásott csapdából.

Mik lehetnek ezek a stratégiák?

• Ellenbizonyítékok gyűjtése: koncentráljunk azokra a tényekre, amik bizonyítják, hogy nincs igazunk.

Mondjuk magunknak, hogy „ez azért nem igaz, mert…” És jöhetnek a válaszok: „mert már megoldottam sikeresen hasonló problémát a múltban”; „mert vannak tartalékaim, amiből fél évig még megélünk”; „mert a családomra és barátaimra mindig számíthatok”, stb.

• Átkeretezés: próbáljunk meg nézőpontot váltani és belehelyezkedni egy másik perspektívába.A lényeg, hogy tegyünk valóban erőfeszítést, hogy más oldalról közelítsünk a problémához. Mindez azért is fontos, mert pozitív érzelmeket generálhatunk, amik segítenek abban, hogy megnyugtassuk magunkat és visszanyerjük cselekvőképességünket.

Milyen más kimenetele lehet a dolgoknak? Mi lehet a legjobb szcenárió?Hogyan segít most ez a helyzet? Ha úgy tekintünk erre, mint egy lehetőségre, mit adhat ez? De akár játékosan el is túlozhatjuk, kicsit kisarkíthatjuk és próbálkozhatunk olyan mondatkezdetekkel, mint: azért fantasztikus ez a helyzet… azért remek, ami történik…

• Tervezés: készüljünk fel arra, hogy ha bekövetkezik az, amitől tartunk, akkor mit fogunk tenni.

Például: „Ha prezentáció közben megakadok, akkor iszom egy korty vizet.” „Ha megszűnik a munkahelyem, akkor azonnal feltöltöm az önéletrajzom a nagyobb álláskereső portálokra és felveszem a kapcsolatot az összes HR-es és fejvadász ismerősömmel.” És így tovább.

A stratégiák használatának nemcsak az a hatása, hogy kirántsuk magunkat a gondolkodási csapdából, hanem hogy erőt és motivációt merítsünk annak érdekében, hogy előrébb lépjünk, tegyünk valamit és megoldjuk a helyzetet.

Annak, hogy a csapból is ez a téma folyik személyesen és fejlesztő szakemberként is őszintén örülök, mert a meggyőződésem, hogy a lelki és mentális egészségünkért tenni az egyik legfontosabb feladatunk. Azt remélem, hogy a mostani krízishelyzet által még többen ismerik fel ennek jelentőségét, és szükség esetén mernek segítséget kérni azért, hogy jobban legyenek.

Szerző: Nyakas Kitti, szervezet- és vezetőfejlesztő, tréner, coach ACC

Felhasznált forrás:

Karen Reivich: Positive Psychology: Resilience Skills course