Lehet, hogy igazad van. Minek is neked coaching, amikor:
- örülsz, hogy nem kell még egy online beszélgetésbe bekapcsolódni,
- végre magadra csukhatod az ajtót és 10 percig egyetlen családtagod sem zavar,
- fáradt vagy a kríziskommunikációtól, a vészforgatókönyv gyártástól,
- épp eléggé aggódsz, hogy mi lesz az embereiddel, nem érsz rá magadról nyavalyogni.
Én is így voltam vele, aztán mégiscsak „megcoacholtattam” magam. Igen, a coachot is coacholják.
Ha érdekel, elmesélem, mit adott nekem.
- Végre 1 óra fókuszált és célorientált gondolkodási időt arról a témáról, ami aktuálisan a leginkább foglalkoztatott. Ez egy konfliktus helyzet volt, amit a coachingot követően sikerült magabiztosan rendeznem. Ez az alkalmankénti 1 óra egyszerre rengeteg idő, mert csak rólam van szó, de mégsem túl sok ahhoz, hogy tehernek érezzem az egyéb teendők, elfoglaltságok mellett.
- Kaptam jó, nyitott kérdéseket, amik új megvilágításba helyezték a témát. Mi miatt nehéz ez neked? Mitől tartasz? Milyen érzések vannak benned? Honnan jönnek ezek a gondolatok? Ezek tényleg szuper egyszerű kérdések. De, amikor más teszi fel őket, akkor nehezebb kikerülni, elsunnyogni a válaszainkat, a feltörő gondolatokat, érzéseket. Ezek pedig mind a tisztábban látást segítik, amiktől a megoldás is evidensebbé válik.
- Megerősítést kaptam arról, hogy megvan bennem minden, ami kell ahhoz, hogy megoldjam ezt a szituációt: jól adok visszajelzést, empatikus vagyok és nehéz kihozni a sodromból. Ezekkel az erőforrásaimmal tisztában is vagyok – éljen a több száz óra önismeret -, mégis a coachomnak köszönhetően sikerült most mobilizálnom.
- Tanácsot viszont nem kaptam. Sem okoskodást és prédikálást, hogy miért is ekkora ügy nekem ez a helyzet. Helyettük kaptam értő figyelmet, hasznos meglátásokat és megoldási ötleteket, hiszen a coach a saját emberi, szakmai, szervezeti, vezetői, szülői stb. tapasztalatából is merít és inspirál. Kimondja helyettem, hogy játszmában vagy. Vagy hogy mit szólnál, ha elmondanád nekem, hogy mit fogsz majd élesben mondani és adok visszajelzést.
- Kaptam még magabiztosságot, felkészültség érzést, megkönnyebbülést és elszántságot: tudtam, mit akarok, mikor fogom megtenni és azt is, hogyan. Innen már csak át kellett sétálni a célszalagon.
- Utólag pedig őszinte gratulációt, mert megoldottam a szituációt.
Persze, valószínűleg enélkül is megtörtént volna egy tisztázó beszélgetés.
Valahogy.
A felismerések, a magamról kapott plusz információk és anélkül a lényeges tudás nélkül, hogy ebben a konfliktusban nekem mi is volt a szerepem. Örülök, hogy mellettem volt egy coach akkor, amikor szükségem volt a támogatásra.
Hogy minek neked coaching, arra sok érvünk van még. Most már kíváncsibb vagy?
Szerző: Nyakas Kitti, szervezet- és vezetőfejlesztő, tréner, coach ACC
by