Mi az, ami gátat szab az eredményes kommunikációnak?

Sokszor fordul elő a mindennapos kommunikációban az, hogy azt érezzük nincs kedvünk tovább az adott beszélgetéshez. Vezetőként eszenciális, hogy mesterei legyünk a kommunikációnak. Fontos, hogy hiteles, hatásos és hatékony legyen az, ahogyan a mondanivalónkat átadjuk a kollégáknak. Ehhez jól jön, ha tudatosak vagyunk abban, hogy mik azok a tényezők, megnyilvánulások, amelyek mindezt pillanatok alatt tudják aláaknázni, ráadásul úgy, hogy közben sokszor csak jót akartunk a másik félnek.

Vannak tehát olyan kifejezések, megnyilvánulások, amelyek egyszerűen és gyorsan megakasztják a beszélgetést, nagyon hamar gátat szabva az eredményes kommunikációnak. Közléssorompónak is nevezi ezeket a szakirodalom, hiszen olyan mintha hatásukra a másik fél leengedné a sorompót és lezárná a további interakció útját.

Mik hát a mindennapos beszélgetésekben ezek a közléssorompók?

„Hagyd abba!” „Te ne gondolkodj, csak csináld, amit mondok!”

Parancsolás, utasítás, irányítás

Szinte biztos, hogy ellenállást vált ki a másik félből, azt érezheti, hogy itt nincs szükség az ő együttműködésére, nem számít mit gondol vagy érez, csak végrehajtásra van „használva”.

„Ezt még nagyon meg fogod bánni!” „Ezt meg ne lássam mégegyszer!” „Ez mégegyszer elő ne forduljon!”

Fenyegetés, figyelmeztetés

Fenyegetettséget, kiszolgáltatottságot, szégyenérzetet kelt a másik félben és azt a gondolatot, hogy „Na ezt velem nem teheti meg senki!”, „Mit képzel ez magáról?”.

„Azért azt gondoltam Te már tudod mit kell ilyen helyzetben tenni.” „A minimum, amit most meg kell tenned … .” Neked most az a kötelességed, hogy …”

Moralizálás és prédikálás

Legyen nyugodtan bűntudatom, semmit nem csinálok jól és különben is szégyelljem magam, még azt sem tudom mi kötelességem – ilyen és ehhez hasonló gondolatok és érzések generálása az eredménye a prédikálásnak és a moralizálásnak. Felsőbbrendűséget hordoz és gyakran passzív ellenállásba tolja a másik felet.

„Hát miért nem csináltad ezt vagy azt akkor?” „Azt kellene tenned, hogy a sarkadra állsz végre!” „Á, ne is törődj semmivel, csak tedd ezt vagy azt …!”

Tanácsosztogatás, megoldási javaslatok osztogatása

A másik fél azt érezheti, hogy a saját problémája megoldásában jobb, ha ő nem is gondolkodik, amit ő vél megoldásnak az úgyse lesz jó, inkább csak csinálja úgy, ahogy tanácsolják neki. Önbizalom és önértékelés romboló hatású, ráadásul idővel a másik fél le is mond arról a szükségletéről, hogy saját maga legyen a problémái megoldója, önállótlanná, bizonytalanná, függővé válik.

„Ezt mindenki tudja, hogy ez úgy van, hogy …!” „Tudod, ez nálunk itt a szervezetben mindig is úgy volt, hogy ….” „Ez egy óriási tévedés, hiszen ez úgy van, hogy …!”

Logikai érvelés, meggyőzés

A másik felet elvesztettük szinte rögtön, azt érzi, hogy itt ő nem egyenrangú fél, sőt vannak ŐK, akik tudják itt, hogy mennek a dolgok, míg ő persze ezt nem tudhatja. Ráadásul gyakran itt tényekkel kevert szubjektív vélemény hangzik el, ami megint csak ellenszegülést vált ki a partnerből.

„Te mégis mit képzelsz magadról?” „Gondolkodnál el inkább azon, hogy …!” „Nem szégyelled magad?”

Ítélet, bírálat, kritika, vádak

Lehet, hogy segíteni akar, de megalázottságot vált ki a szavaival, aki mindezeket a megnyilvánulásokat alkalmazza. A másik fél vagy elkullog megsemmisülve, vagy azonnali ellentámadásba lendül, esetleg őszintétlenné válik, mindenesetre lassan, de biztosan elveszítjük, kilép a helyzetből ahogy lehetősége van rá.

„Te mindig mindent meg tudsz oldani!” „Te olyan ügyes vagy!” „Ugye, hogy meg tudtad csinálni! Ügyes vagy!”

Dicséret, egyetértés

Csupa pozitív vélemény. Mi hát a baj vele? Először is a személyiségre ad visszajelzést, ami egy folyamatos magas mércét állít a másik féllel szemben, ami nem biztos, hogy pozitív érzéseket kelt a fogadó félben, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy ő is ugyanígy gondolja, ugyanígy érzi. Vagy érzékelheti manipulációnak is. Sokkal hatásosabb inkább így: „Ezt most nagyon szépen megoldottad.”

„Tőled nem is vártam mást!” „Hogy nézel ki? Te sose tudsz normálisan felöltözni?” „Nem hiszem el, hogy ennyit nem lehet rád bízni!”

Kifigurázás, megszégyenítés, megbélyegzés

Sem a másik fél, sem a kapcsolat nem számít, azonnali elutasítást vált ki. Gyakran válaszul bosszút forral, nyíltan vagy burkoltan agresszívvá teszi a másik felet, meg akarja torolni a támadást, ami őt és a személyét érte. Borzasztó megalázó bárkinek, aki kapja ezeket a mondatokat.

„Szerintem neked ez a bajod!” „Figyelj! Ezt szerintem most azért mondod, mert arra gondolsz, hogy …!” „Átlátok én rajtad, tudom, hogy valójában mit szeretnél mondani.”

Diagnosztizálás, elemzés, értelmezés

Amit ezzel kiváltunk nem más, mint a korábbinál is nagyobb bezárkózás, még annyit sem fog a valódi érzéseiből, gondolataiból megmutatni a partner, amennyibe eddig beengedett. Ijesztő, felháborító és elkeserítő, amikor az empátia álcája mögé bújva akarja valaki jobban tudni mit gondol vagy érez az ember.

„Nem kell ezt ennyire mellre szívni.” „Nincs itt olyan nagy baj!” „Fel a fejjel!” „Ugyan már, csak ennyi?”

Vigasztalás, bátorítás, nyugtatás

Sem az érzések, sem a gondolatok nem kerülnek elfogadásra a „segíteni akaró”, „támogató” másik féltől, hát mire lehet itt valódi segítségként számítani? Ettől sajnos csak még elkeseredettebbé válik a partnerünk. Segítség helyett a problémái lekicsinylését kapja mindössze.

„Valójában mit is mondtál ott akkor, abban a helyzetben?” „És akkor pontosan mi történt akkor?” „Mit fogsz csinálni? És a többiek mit fognak pontosan tenni? És utána mi fog történni? Mit terveztek?” „És erre gondoltatok?”

Kérdezősködés, faggatózás

A túl sok kérdés megfosztja a másik felet attól, hogy gondolkodni tudjon, hogy teret kapjon a saját gondolatfonala terelgetésének. Kizökken a gondolatmenetéből és a végén már azt sem tudja, hogy mi is volt a gondolata a problémája megoldása kapcsán, elveszti a fonalat.

„Rá se ránts! Inkább igyunk egy kávét.” „Gondolj másra.” „Engedd el!”

Elterelés, humorizálás

Tereli a szót, mert nem akar belemenni egy komolyabb beszélgetésbe, vagy mert nem tud hozzászólni, vagy nincs kedve hozzá, vagy nincs elég bátorsága ilyen mélységekbe menni, mint amit a téma igényel. Sok oka lehet az elterelésnek, de az biztos, hogy a partnerben mélyül az elkeseredettség és a gondokkal való magára maradtság érzése.

Ugye, hogy milyen sok olyan kommunikációs hibát véthetünk, amiről nem is gondolnánk elsőre, hogy veszélyezteti a másik fél önértékelésén keresztül a kapcsolat minőségét is. Érdemes ebben is tudatosabbá válnunk.