Asszertivitás, vagyis a hatékony önérvényesítés 1. rész

Az asszertivitás vagy önérvényesítő viselkedés, kommunikáció örökzöld és folyamatosan aktuális téma a személyiségfejlesztés területén. Vezetőfejlesztőként azt tapasztalom, hogy szinte minden fejlesztési folyamatban előkerül.

Ma már számos lehetőség van arra, hogy foglalkozz az asszertivitás témájával és fejleszd ezt a kompetenciád. Ha elsajátítod az önérvényesítés e formáját hatékonyabb leszel, javul a kapcsolataid minősége és sikeresebb leszel a kitűzött céljaid elérésében.

Fontos tisztázni az elején, hogy az asszertív viselkedés tanult magatartás, szemben az ösztönös emberi viselkedésformákkal, amiket szocializációnk során tanultunk meg és konfliktushelyzetekben nyilvánulnak meg, pontosabban olyankor, amikor az érdekeinket kell érvényesíteni.

Milyenek ezek a viselkedések?

1. Agresszív magatartás. Amikor valaki úgy próbál érvényesülni, az érdekeit képviselni, hogy tűzön-vízen keresztül igyekszik azt elérni, akár ráerőltetve a másik félre az akaratát. Másik oldalról pedig mindent elkövet, hogy mások ugyanezt ne tegyék vele.
2. Passzív magatartás. Minden erejével próbálja elkerülni az összeütközést, a konfrontációt, inkább behódol és mindenre bólint, alkalmazkodik. Saját szükségleteit háttérbe szorítva, gyakorlatilag átadja a probléma megoldásának jogát másoknak.
3. Manipulatív magatartás. Nem vállal felelősséget a saját igényeiért, sem a megoldásért, de mindig talál valamilyen furmányos eszközt arra, hogy másokat rávegyen arra, ami az ő érdekeit szolgálja, gyakran csak az övét. Általában a másik fél csak ezután jön rá, hogy tudat alatt milyen „szépen” a keze alá dolgozott a manipulátornak.
4. Asszertív magatartás. Kölcsönösségre és partnerségre törekvés jellemzi a kapcsolatait, tudja mi a célja és azt szem előtt tartva képviseli konstruktívan az érdekeit. Mindig szem előtt tartja a másik fél érdekeit is.

Rád milyen arányban jellemzőek a fenti magatartásformák?

Előfordul, hogy az asszertív érdekérvényesítést összekeverik az agresszivitással, hiszen az önérdek itt is a fókuszban van, viszont nagyon fontos különbség, hogy asszertív viselkedés esetén a másik fél célja, érdeke, szükséglete is figyelembe van véve.

Mi az, ami az asszertív embert jellemzi:

• reálisan látja önmagát és másokat,
• reálisan látja a valóságot,
• elfogadja önmagát és másokat is olyannak amilyenek,
• ismeri a saját és a mások határait,
• képes a kölcsönösségre, partnerségre,
• a mások érdekeit is szem előtt tartja,
• tisztában van a céljaival és annak érdekében cselekszik,
• tudja mi az, amire igent akar mondani és azt is mi az, amire nem, és ezt kommunikálni is tudja,
• képes elmondani másoknak mit gondol, mit érez és miben hisz,
• képes konfliktust konstruktívan kezelni, nem fél, vállalja a következményeket,
• ki tudja fejezni a szándékait és az érzéseit (torokgombóc, gyomorgörcs nélkül is),
• nem érzi, hogy bizonyítania kell mások előtt,
• tudja, hogy jogában áll megvédenie magát, ha arra van szüksége,
• nyitott mások nézeteire is,
• tud dönteni és felelősséget vállalni a döntéseiért, szavaiért, tetteiért,
• nem hibáztat másokat, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szerette volna,
• tud dicsérni is és bírálni is, és ezeket fogadni is.

Ezek nagyon jól hangzanak, ugye? Milyen jó lenne, ha ezek mind jól mennének? Biztosan sokszor van így, és olyan is, amikor kevésbé. Nos, ebben is a gyakorlat teszi a mestert!

Ha szeretnél önérvényesítésben fejlődni és megtanulni, majd magabiztosan alkalmazni az asszertív viselkedés és kommunikáció eszközeit, keress bizalommal.

Árváné Dr. Ványi Georgina, vezetőfejlesztő tanácsadó, ACC

Felhasznált irodalmak, egyben ajánlott olvasnivalók a témában:

• Berentés Éva: Az érett személyiség. Budapest, 2012.
• Sue Hadfield – Gill Hasson: Asszertivitás. Hogyan érvényesítsük sikeresen az érdekeinket? Scolar Kiadó, Budapest. 2012.
• Dr. Marshall B. Rosenberg: A szavak ablakok vagy falak. Erőszakmentes kommunikáció. Agykontroll Kft., Budapest. 2001.